Az élet egy 13 méteres hajón alapvetően nem túl izgalmas, viszont ha jó a társaság, akkor csak úgy repül az idő. Na, ezen a hajón pont nem sikerült belőni ezt a gólt....
Haladok sorban. Szóval itt volt ez a cseh stoppos gyerek, akinek a foga se állt jól, ugye. Az a fajta bamba fej, amiről süt az IQ-hiány; amikor a drága szülők kisgyerekként rádszólnak, hogy ne bámuld sokáig, mert az bántó lehet. Mert nem tudjuk mi a baja. Ő volt Boris. Az "utazó", aki végigstoppolta/utazta Afrikát Egyiptomtól egészen Dél-Afrikáig. Ez alapvetően jól mutat a hátizsákosok cv-jében, még egy-két 'ejha' is kicsússzan a szájakon - ha a szerencsétlen nem egy gurulós bőrönddel jelenik meg a kikötőben. Ez már helyből ellentmondásossá tette a hiteles jelzőt. A másik ritka idegesítő megnyilvánulása volt, hogy bármilyen témánál, ha ún. tényadatok képezték a vita tárgyát, ő rögvest előkapta a nyamvadt okostelefonját, hogy az offline Wikipedian utánajárjon a tényeknek. Mondjuk értem én, ha nem tudjuk, mekkora is a sziget, ahova megyünk, oké, kikeresi (amúgy pont leszarom, mert ha odaérünk, megtudom); de amikor általános műveltséget feszegető dologra is előkapta a Wikipediát, akkor kedvem lett volna egy olyan baráti vállonveregetéssel a fedélzet túloldalára csapdosni.
Vincent, a kapitány a sztereotip konzervatív, fegyverimádó amerikai - nem is oly - fiatalember. 25 évet leszolgált a US Navy kötelékein belül, megjárta a bolygó megannyi pontján az elmúlt két évtizedben, a főleg a saját hazája által generált háborúkat. Mindehhez egy vitorlaméretű ego párosult. Ez kiindulásnak már jó alap arra, hogy életreszóló haverság kerekedjen belőle, ugyebár. Eleinte - az újságíró vénám által vezérelve - rendkívül izgalmas kihívásnak tartottam a dolgot. Végre kapok egy lehetőséget arra, hogy fésztufész kifaggassak egy tengerészgyalogost; egy olyasvalakit, aki ott volt a világ számos forró pontján, megannyi háborús övezetében, látta, megélte a szörnyűségeket és el tudja mesélni annak jó (?) és rossz oldalát. Öböl-háború, Afganisztán, Afrika, sorolhatnám még. Egy hiteles arc, tények elsőkézből.
Szóval eleinte így közelítettem hozzá, bár gyanús volt, hogy nagyon kérdezgetni se kellett, csak mondogatta a storykat. Persze próbáltam irányítani, aztán egyszercsak el lett jól baszva. Egy kanyar mentén belefutottunk a 9/11 témakörbe. És ekkor teljesen világos lett a kép. Előbújt a patrióta, a hazaszeretettől fűtött náci, aki legszívesebben pisztolyt tartana még a párnája alatt is; s valószínűleg tart is... Amint kicsit megpiszkáltam, megkérdőjeleztem az ikertornyok elleni támadás valódiságát egyből torokra ment. Az egész onnan indult, hogy a Bin Laden. Megkérdezte, hogy mit szólok ahhoz, hogy elkapták és kivégezték. 'Elkapták? Biztos hogy ő volt? Létezett egyáltalán?' És akkor szépen elkezdett összedőlt a kártyavár, melyből elkezdtem a hajóútra szóló szoc.hálót felépíteni. Mert hogy én személy szerint mégis hogy képzelem, hogy az ott hőőősi (kapitálisan mondta, csak ezért írom hosszan) halált halt rendőrök, tűzoltók és ártatlanok ezreivel történt szőrnyűségeket megkérdőjelezem. Persze én nem ezt kérdőjeleztem meg, hanem az egész médiaszínházat ami körülötte volt. Illetve Bin Laden létezését, a történtek valódiságát. Ezt értelmezte ő félre kicsit. Igen, konspiráció hívő vagyok. Egy percig sem gondolom, hogy azon a szörnyű napon Bin Laden és emberei vitték véghez a dolgot. Sokkal inkább tippelek az amerikai kormányra, mely ezek után a világra erőltethette a teroristák, mint láthatatlan ellenség képét, hogy egy látszólag soha véget nem érő háborút kezdhessen az amcsi hadigazdaság felpörgetésére. Persze ez merő fikció is lehet, az igazat soha nem tudjuk meg. Mindenesetre az usa hadigazdaságának történelmét végignyálazva akár még igaz is lehet. Mindegy is. Ezek után nem mertem a csávónak megmutatni az alábbi képet, csak hogy pontosan mi is a hangsúly. A képért egyébként mérhetetlen kritikával illették anno a WWF-t, mondhatni joggal; függetlenül attól, hogy a mondanivalója teljesen jogos.
"The tsunami killed 100 times more people than 9/11."
Így léptünk bele az út hátralévő fázisába, hogy nekem egy idő után nem storyzgatott a kapitány, csak ha kérdeztem. Rájött, hogy - hangozzék bármilyen hülyén is, de - okosabb vagyok nála, és engem nem tud kilóra lefőzni az ostoba, akcióhősös történetekkel. Ebbe a képbe hamar beleidomúlt Boris, lévén agya nem túl sok, vígan röhögcsélve, már-már nyáladzva csak úgy csüngött a kapitány szavain. Mi sem kell több az egoharcosnak, mint ez a nagy egymásra találáshoz. Így hát hagytam is, hogy egy gúzsba kötött, plátói férfiszerelem kialakuljon a két szerencsétlen között. Nem állhattam az útjukba, nem lett volna fair. Muhaha.
