Szerencsés nép vagyunk, hála olasz testvérinknek (és az állami/majd kertévék vég nélküli ismétléseinek) már több mint két évtizede kívülről fújjuk, hogy milyen táplálékkal induljunk Föld-kerülő vitorlázásra. Csakapufin lekvár első körben, aztán ha nem válna be, akkor marad a chilisbab. Ugye.
Természetesen ennél sokkal árnyaltabb a kép, mégiscsak vannak kötelező körök táplálékbevitel szempontjából, ami nélkül vajmi kevés energiával rendelkezne a tengerész. Nekem nem volt előzetes képem arról, hogyan is fog kinézni a komplett menű 40 napra. Végül a közösen megejtett nagybevásárláson nagyjából az alábbi egységeket halmoztuk fel:
- 4 tálcányi tojás (30 darabos)
- pár kiló krumpli
- pár kiló vöröshagyma
- közel 1 kiló fóliázott gomba (más nincs)
- 6-8 avokádó (hamar romlik)
- alma és narancs vegyesen pár kilónyi
- megszámolhatatlan mennyiségű konzerv (alsóhangon 80-100 db); legnépszerűbb a Chaka-Laka fantázianévre hallgató chilis lecsószerűség; de ezen kívül zöldbab, kukorica, őszibarack, pár féle leves, curryszerűségek, chilisbab, ilyen krumplival/rizzsel kevert húsos cuccok; a lényeg, minden olyan ocsmány, vasba zárt förmedvény, amit egy ilyen helyzeten kívül csak és kizárólag atomvillanás esetén fogyaszt az ember (én); nomeg pár féle üveges pasta szósz, olasz városok vegyesen;
- 6-8 csomag tészta
- pár üveg olivaolaj
- 1 kilónyi sajt vegyesen
- pár csomag macisajt, valami francia márka
- pár csomag bacon
- pár féle mélyfagyasztott hús (az első héten elfogyasztandók közé említve)
- egy nagy halom crackers, sós és édes rágcsálni való E1600-ak vegyesen
Valóban, kevésnek tűnt nekem is eleinte, de hozzávetőlegesen ennyi volt az induló készletünk, legalábbis amit frissen intéztünk. A hosszúra tervezett úton két kisebb, a készleteink utánpótlására lehetőséget adó szigeten történő landolás benne volt a pakliban. Ételen kívül a kapitány besoppolt még egy fél tonna könyvet - a rutin -, én meg bíztam benne, hogy majd találok számomra is érdekeset közöttük.
Meglehetősen rövid időn belül lezavartuk a majd' futbalpályányi területű egységben történő rohangálást és visszakocsikáztunk a kikötőbe. Kipakoltunk egy nagyobb méretű gurolós kocsiba, a cseh gyerek már itt villantott szkilljeiből, sikerrel amortizált egy fél tálca tojást. A hajóra visszaérve megkaptuk az ukászt: mivel mi fogjuk a legtöbb időt a konyhai ügyletekkel tölteni, ezért mi oldjuk meg a különböző tárolószekrényekbe történő tárolási logisztikát.
A tárolók a legváltozatosabb helyekre vannak "elrejtve", javarészt három blokkra osztható: a két oldalon taláható "kanapé" alatt és mögött, illetve a padlón három nagyobb, öblösebb lyuk. A baloldal kanapé mögötti két fakkban kaptak helyet az édes és sós rágcsák; az alatta található két fakkban emberünk korábbi bevásárlásaiból megmaradt halkonzervek parkoltak. A jobboldal alá gondos kipárnázások után kerültek az üveges ügyek, pastaszósz, olaj; míg mögé a maradék rágcsa. A padló fakkjaiba került az összes többi konzervtermék; a három egység szinte maradéktalanul elnyelte a kipakolva tekintélyes mennyiséű fémet. A többi friss/romlandó áru a hűtőbe került.
Tiszteletparancsoló búcsú a Hegytől
Ezzel meg is voltunk, én még egy búcsútalálkára besunnyogtam a városba, ám az éjszakát már a kikötőben töltöttem. Másnap reggel 10-re lőttükbe a szél szempontjából ideális kilövést egy soha nem látott nagy kalandra.
