Visszatértünk a bárhoz, ahol a két helyi erő rögvest finom szúrkálódással fogadta a leendő kapitányomat: 'Mizujs örmester úr? Elhagyta az óráját? Katonához nem méltó.' Egy száraz és zavart 'Áá, nem is értem..'-mel reagált az ember, majd gyorsan a pincért kereste tekintetével. Egy biztos, sziporkázni nem fogunk - gondoltam magamban..
Kikértünk két korsóval a csapon található helyi csodából, majd belekezdtünk a rapidrandinak. Ember négy éve van a nagy úton, mármint a Földkerülésen és ez az utolsó szakasza: épp Floridába tart haza a hajó, ő pedig San José-ba. Igen, emlékszünk még Fa Nándorra, igen, ő is egyedül nyomta, de nem azért volt gyorsabb, mert magyar, hanem mert soha nem állt meg. Ez esetben 12-16 hónap alatt le lehet nyomni egy ilyen bolgyókerülést, ez a tényleges útvonaltól is nagyban függ. Vincent pedig meg-megállt, 1 év Új-Zéland, fél év Haiti, meg a kisebb megállók. Itt fokvárosban is már legalább három hete parkolt, mert valamilyen alkatrész postázására kellett várni.
A katonás story igaz volt, pontosan 25 évet töltött el a US Navy kötelékében, leginkább mint pilóta. Igen-igen, alakul Top Gun klisé, habár kopasz-köpcös alkata nem éppen tomkrúz.
Én is elmeséltem életem egy részének egy rövid hányadára vágott verzióját, meg amit ugye nem titkoltam: fingom nincs a vitorlázásról, és igen, tudok főzni. Érdekes módon az ember nem záporozott kérdésekkel, vajmi minimál mintha érdeklődést mutatna, de leginkább tényként kezelt.
A két lokálhíró nagyon adta az ívet, ők hamar kapatosra itták magukat. Jómagam finoman inkább a figyelőpozícióra parkolt, mit sem tudtam köpni a tengerész történetekhez. Valahol a negyedik sör környékén azért előhoztam a Kékszalagos részvételemet, de nem nagyon hatott meg senkit. Félreértés ne essék, nem a hatásvadászat volt a célom, csakhát mégis, valami fél fejsimit, vagy egy olyan amcsis kacsintást ;) u know?! De nem, ezek itt a felsősök baszki, már kanállal nyitják a konzervet.
A lényeg, amiért jöttem, hogy letisztázzuk a részvételemet, megesett: közölte, hogy jöhetek, de jön a másik stoppos is. Neki megvan az US vízum, tehát én kiszállhatok a legelső Karibi-szigeten akár, és ketten elnavigálják a csónakot. Így legalább hárman váltjuk egymást az őrségben, és ez mindenkinek jobb. Ok? Ok! Fontos, ám nem elhanyagolható részlet, hogy ő áll minden étel/ital költséget, ami a hajóra vonatkozik - ám a kikötéskor a szigeteken mindent saját magunknak állunk. Deal? öööö, biztos haver? Biztos! De tényleg, nem dobjunk bele a nagy közösbe? Nem. Nekem aztán hibátlan, deal. Közös míting kedd reggel nyolckor, vitorlabontás szerda reggel tíz körül.
Ezzel megpecsételtem a sorsomat: előre láthatóan 35-40 nap alatt egy 13 méteres (45ft) vitorlás hajó fedélzetén harmadmagammal átkelek az Atlanti-óceánon, egészen a Karib-tengeri szigetvilágig. Mindezt egy mívesen, úri módon végrehajtott stoppolást követően. Ez nem semmi, akkor hogy is tovább??
